Beszámoló az első PROSPERITY workshopról
A Nemzetgazdasági Minisztérium adott otthont a PROSPERITY projekt és a Magyar CIVINET első, közös fenntartható városi mobilitástervezési workshopjának 2017. október 5-én. Az eseményen az érintett kormányzati szervek, hazai városok és mobilitási szakértők vettek részt.
A 3 éves PROSPERITY nevű Horizont 2020 projektben 27 partner vesz részt 15 EU országból. A Mobilissimus Kft. hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkező mobilitási szakértőként vesz részt a projektben Szeged Megyei Jogú Várossal egyetemben. A PROSPERITY célja, hogy elősegítse a városi mobilitástervezés kultúrájának megváltozását, előmozdítsa a fenntartható városi mobilitási tervek (SUMP) minél szélesebb körű elterjedését, és ezen túl a meglévő fenntartható városi mobilitási tervek minőségének javításához is hozzájáruljon. A projekt emellett elősegíti az érintett helyi és a kormányzati szereplők közötti rendszeres párbeszédet, és a külföldi tapasztalatok becsatornázását a projektpartnerek segítségével.
A projekt fő magyarországi eseménye a városi szakembereknek szóló képzés lesz 2018. június 4-8. között Szegeden. A négynapos ingyenes képzés a fenntartható városi mobilitástervezés felmért, hazai igényeknek megfelelő témáit dolgozza fel hazai és nemzetközi szakértők és egy, a SUMP-készítésben és -megvalósításban tapasztalt európai város segítségével. A képzés segítségével javulni fog a meglévő és jövőbeli hazai fenntartható városi mobilitási tervek minősége, valamint a megvalósítás folyamata. A PROSPERITY projekt során több internetes, élő szeminárium is segíti majd a városokat, hogy jobban elmerülhessenek a képzés során csak érintett, de nem részletezett témákban.
A workshop során Ekés András, a Mobilissimus Kft. ügyvezetője, a PROSPERITY hazai SUMP szakértője, gyakorló mobilitástervező osztotta meg tapasztalatait a hazai és európai példákon keresztül. Kiemelte a mobilitástervezés hazai kultúrájának és gyakorlatának gyengeségeit, mint többek között az alapos stratégiai tervezés, rendszeres adatgyűjtés és nyomon követés, valamint sok esetben a kommunikáció hiányosságait. A források hozzáférhetősége és a szűkös önkormányzati kapacitások korlátozzák a valóságban is sikeres SUMP folyamatot. Tapasztalata szerint már vannak olyan vízióval rendelkező előrelátó városok, amelyek felismerték, hogy a minőségi, hosszú távú munkához elengedhetetlen az erőforrások biztosítása, és hogy a valós, alaposan felmért jövőbeli igényekre reagáljanak és ne a múltbeli, meghaladott terveket valósítsák meg új formába csomagolva.
A Nemzetgazdasági Minisztérium részéről Sztanics Gábor referens osztotta meg a gondolatait egy vitaindítójában. Meglátása szerint a hazai városoknál még nem tudatosult a SUMP készítés valódi célja és egy kötelező pályázati elemként tekintenek arra, amellyel forrást szerezhetnek a múltban elmaradt infrastrukturális beruházásokhoz. Bár a TOP-ban rendelkezésre áll forrás a SUMP-ok elkészítésére, mégis jelenleg kevés számú, 6-7 SUMP készült el, míg további néhány elkészülése várható még 2017-ben. Az elkészült SUMP-ok minőségbiztosítása a finanszírozó részéről még nem teljeskörűen megoldott, és jóllehet rendelkezésre áll már egy SUMP elkészítési útmutató, de a kormányzati szereplők a folyamat legelején és az elbírálásnál látnak rá csupán a SUMP folyamatára. Berencsi Miklós, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Kerékpáros koordinációs Főosztály osztályvezetője a kerékpárforgalmi hálózati tervek tervzsűrijének működési modelljét említette, amelynek bizonyos elemei akár a SUMP-ok esetében is alkalmazhatók lennének a minőségbiztosítási folyamatban.
A résztvevők megállapították, hogy az emberközpontú mobilitás-tervezésbe, amely messze túlmutat a közlekedési ágazat határain az építésztársadalmat is mélyebben be kell vonni, valamint új, valódi párbeszédet elősegítő társadalmi bevonási módszereket lenne érdemes hazánkban meghonosítani.
A beszélgetést követően három hazai város: Budapest, Szeged és Veszprém osztotta meg a SUMP-jával kapcsolatos tapasztalatokat. A kommunikáció és az érintettek bevonása meghatározó elem volt mindegyik példában. A valós társadalmasítási eljárás még gyerekcipőben jár itthon, de Budapest tapasztalatai szerint érdemes felnőttként, teljes partnerként kezelni az embereket, így sokkal jobb visszajelzéseket, minőségi ötleteket lehet kapni. Szeged tapasztalata, hogy nem szabad túl sok információt egyszerre kiadni az érintetteknek, inkább részleteiben kérdezzék meg őket, akár több körben. A társadalmasítási folyamatba facilitátor bevonása erősen ajánlott. A jelenlevő városok és felek megegyeztek abban, hogy a kapacitáshiány általános akadályozó tényező ezen a területen a hazai önkormányzatoknál. Veszprém példaértékű tudatos és széleskörű kommunikációval vitte végig a társadalmasítás folyamatát, amihez kevés volt az egy év. Egy alapos társadalmasítási fázis nélkül az érintettek nem érzik annyira önmagukénak a tervet. Ha viszont bevonják őket és számba veszik a véleményüket, az jó alapot adhat a megvalósításhoz.
A workshop résztvevői egyetértettek abban, hogy ma Magyarországon nehéz nyomon követni a közlekedési folyamatokat a források és eszközök hiánya miatt, és ennek következtében félrevezető pillanatfelvételekből próbálunk mérni, pedig a folyamatok rendszeres nyomonkövetése egyéb területeken is előnyökkel járhat. Az önkormányzatok így nem egyszer hiányos információkon alapuló trendeket követve valósítanak meg több évtizedes, idejétmúlt beruházásokat.
Az előadásokat és a tapasztalatmegosztást követően a nap jó hangulatú lezárása egy interaktív szituációs gyakorlat volt, amely során a workshop résztvevői csoportokba szerveződve egy kitalált település mobilitási problémáit orvosolták teljesen más szerepbe helyezkedve, mint ahogyan azokkal mindennapokban, munkahelyükön ő maguk is találkoznak.
Author: Magyar CIVINET
